Wachau – Osztrák ékszerdoboz a Duna völgyében
Ha november, akkor bortúra Alsó-Ausztriában. Nincs is jobb program, mint őszi színekben barangolni a szőlőültetvények között. A világörökség részét képző Wachau Ausztria nemzetközileg legismertebb borvidéke, mely első pillantásra lenyűgöz kastélyaival, teraszosan művelt hegyoldalaival és ódon polgárházaival. Ez a zöldveltelini hazája.
Általánosságban elmondható, hogy főleg fehér szőlőt termesztenek a Duna völgyében, de utazásom során néhány kékszőlő fajtával is találkoztam. Induljon a borskótolós – túrázós hétvége a Wachau kultúrtájon!
Kalandozásaimat a borvidék ékkövének számító Dürstein településen kezdtem, ahol az egyik legnagyobb pincészetet, a Domäne Wachau-t látogattam meg. A program másfél órás volt, érdemes előre bejelentkezni. A túra során ismerkedtem a szőlőfajtákkal, a vidékkel és a borstílusokkal. Találunk itt szép számban rizlinget és sárgamuskotályt is a zöld veltelini mellett. A pincészet szövetkezeti formában működik, 250 család osztozik a márkán, ők az össztermés 30%-át adják. Szigorú minőségi kritériumoknak kell megfelelniük. A szőlőművelés kihívást jelent a magas teraszokon. A termés csaknem 70%-át a zöldveltelini adja, de találunk még rizling, zweigelt és pinot noir fajtákat is. A talaj összetétele főleg mészkő, homokkő, de kavics is előfordul helyenként. Túránk elején a Kellerberg szőlőültetvény vesz minket körbe, de a borászat a régió több neves szőlőültetvényéből szüretel. Boraikban a dűlők karakterét próbálják megjeleníteni.
Lenyűgöző a birtok, a szőlők ölelésében romantikus épület, a Kellerschlössel emelkedik. Ma rendezvények, főleg esküvők helyszínéül szolgál az impozáns épület. Belül falfestmények és szobrok díszítik a termet, ahonnan a település felé emelkedő vár is jól látható. A pince két kilométeres, sokféle érlelési módszerrel találkoztam. Kísérleteznek többezer literes hordókkal, amforával, sőt még márványban is fejlődnek a borok. A pince muzeális tételei közül a legidősebb 1947-ből származik.
A borkóstoló során megismerkedtem a borvidék három minőségi kategóriájával. Az első a Steinfeder nevet kapta, ez az igazán könnyed, gyümölcsös stílus. Maximum 11,5% lehet az alkoholtartalom. A második kategória a Federspiel már egy karakteresebb tételre utal. A borokra általában jellemző a feszes savszerkezet. A piramis tetején áll a Smaragd, amely az abszolút prémium kategória, minimum 12,5%-nál kezdődik az alkoholtartalom.
A borkóstoló során egyedi dűlőszelektált tételeket is kóstolhattam. A feszes savszerkezet egyértelműen jellemző a wachau-i borokra. A kóstoló közben igazi dürnstein-i zsömlét, „Wachauer Laberl’-t kínáltak. Rudolf Schmiedl legandás rozs – és búzalisztből készült péksüteménye kívül ropogós, belül puha, kiválóan passzol a borokhoz. A Smaragd kategóriás 2021-es zöld vertelini volt az abszolút kedvencem, illatában és ízében sárgadinnyés jegyeket fedeztem fel.
Dürnstein felett emelkedik a vár, ahol egykor Oroszlánszívű Richárd is raboskodott. A birtokról jól látható a történelmi épület, amely a teraszos szőlőültetvények látványával együtt igazán különleges szeglete a borvidéknek.
A pincészettől néhány percnyi autóútra található Ausztria egyik legrégebbi borászata, a Nikolaihof. Belépve egy hatalmas kertbe érkezünk. Közvetlenül a pincészet mellett templom emelkedik. A stílusos, rusztikus kóstolóhelyiségben kiváló borokat kóstoltam. Nagy kedvencem volt a Chardonnay. A rusztikus terem dísze a 350 éves prés, amely a mai napig működik. Évente csak néhányszor használják. Ez jelenleg Európa legidősebb működő prése, amely 10 tonna szőlő feldolgozására alkalmas. Autentikus stílus modern köntösbe csomagolva, biodinamikus minősítés és példátlan vendégszeretet, számomra ez a Nikolaihof.
A helyszínen étterem és delikátesz működik, ahol a Nikolai névre keresztelt organikus kozmetikai termékcsaládjuk is megvásárolható. Érdemes betérni a gyönyörű birtokra, ahol prémium borokat és nagyszerű élményt kapunk.
Ha megéheztünk, és elmerülnénk a helyi gasztronómiában, ne hagyjuk ki a kis helyi vendéglőket! Ezeket „Heuriger” néven ismernek a helyiek, ami külön fogalom Ausztriában. A koncepcióval én is csak most találkoztam először. Olyan kis családi vendéglátó egységeket értenek alatta, ahol kizárólag saját bort és házi ételt lehet felszolgálni. A hangulatos kis vendéglők nincsenek nyitva egész évben, a gazdák beosztják egymás között a nyitva tartás rendjét. Helyi folyóbor, sajttál, kolbászok, de akár melegétel, mint például hurka is gyakran szerepel a kínálatban. Mautern településen látogattam meg egy Heurigen-t, ahol kiváló hidegtálat és rizlinget kóstoltam. A helyiek szívesen térnek be ezekben a vendéglőkbe, ahol mindig szeretettel fogadnak és a „Ausg’ steckt is bei” gyakran ki van írva a kapura, ami azt jelenti, hogy a ’hordó nyitva van’, tehát kínálnak saját folyóbort és szeretettel várják a vendégeket.
A következő két napot a borvidékről nyugatra, Maria Taferl környékén töltöttem. A település fontos zarándokhely, a kegytemplom alapjait 1660-ban tették le. A falakon megjelennek a csodaszerű gyógyulások történetei, a templomnak végtelenül megnyugtató hangulata van. A bazilika előtti térről csodás panoráma tárul elénk a kanyargó Duna völgyére. Sikerült megörökíteni a pillanatot, amikor a nap nyugovóra tér és elkezdett leereszkedni a köd.
A téren található kávézóban kóstoltam ’Apfelstrudel-t”, ami a helyi almáspite zamatos almával és vékony tésztával. Jól illik hozzá egy friss, ropogós rizling vagy zöld vertelini a lemenő nap fényében.
Utolsó állomásom egy vízesés volt, Lohnbachfall. A gránit köveken átcsapó vízrengeteg igazán relaxáló, a környék kiválóan alkalmas túrázásra. A kijelölt útvonalon haladva különböző jelzéseket követhetünk. A hely igazán népszerű családok körében.
A Wachau borvidék megannyi élményt és csodát rejt minden évszakban, de az ősz mégis különleges, amikor a táj változatos színekben pompázik és a helyi borászatokban megkóstolhatjuk Wachau legjavát.
Fotók és élmények: Tóbiás Adrienn
