Régi szokások új köntösben – Gyümölcsöző gasztro-kulturális együttműködés Kalocsa és Kúla között
Véget ért a XXX. Paprika fesztivál Kalocsán, amelynek idén a szerbiai Kúla volt a vendége. Ez a vendégség a több, mint egy éve tartó „Régi szokások új köntösben” című közös projekt részeként valósult meg, amely a két település szorosabb együttműködéséről szólt. Ennek az együttműködésnek a közös kulturális programok megvalósításán túl lényeges kérdése volt, hogy a helyi értékeket hogyan lehet a helyi gazdaságfejlesztés szolgálatába állítani. A szakmai workshopok, a közös tábor, a két település közti kapcsolódást leginkább jelképező Kalocsa-Kúla közötti kenutúra és a többi esemény leginkább az egymástól való tanulásról szólt.
Aki ellátogatott a Paprika fesztivál Kúla utcájára,
az láthatta, hogy a vajdasági településnek is megvan a saját paprikája. A paprika tehát közös elem és persze közös pont is. Míg Kalocsán komoly gazdaság és gasztrokultúra épült rá, addig Kúlán még háztáji jellegű a felhasználása. De érdemes lenne kísérletezni és erre ez a projekt is lehetőséget adott. Egyrészt megfontolandó, hogy a Kúlaiak is egy hasonló „brandet” építsenek a paprikájukra. Érdemes kísérletezni a gasztronómiával és kihasználni a kúlai paprika esetében két kultúra találkozását: a paprikát főzve, nyílt lángon sütve felhasználó szláv felhasználási módot (ajvár, zakuszka) és a szárított, főként fűszernövénynek nemesített és úgy használt magyar-kalocsai felhasználást.
Mi van ha a füstös, sütött paprikából készítünk speciális eljárással fűszernövényt és kap ezzel egy speciális íz világot, ahogy például az angolszász országokban készült ketchupból a füstös barbecue? Vagy ha kalocsai receptekhez nem fűszerpaprikát, hanem kúlai főtt, nyílt lángon sütött húsos paprikát teszünk?
Számtalan hasonló ötlet és lehetőség van, érdemes ezt kihasználni és továbbfejleszteni. Erről is szólt többek között a Paprika Fesztiválon
a Kúla utca programsorozat.
Ez az együttműködés azon túl, hogy akár közös új gasztronómiai termékek, receptek kialakulását is hozhatja, a gasztronómia és a helyi értékek, termékek gazdasági vérkeringésbe való integrálásáról szólt. A 21. század emberének figyelmét nehéz ébren tartani, legyen az kultúra, étel vagy bármi más, amivel megpróbáljuk ezt elérni. Kell valami speciális, amit magáénak érez! Amit saját magával és a hagyományaival azonosít! Ami emlékezteti a szülőföldjére, a nagymama főztjére – azokra az érzésekre vagy akár illatokra, amelyek a gyermekkori emlékei között megmaradtak.
Ez jelentheti a versenyképességet a nagy tömegben beáramló kulturális ingerek, a nemzetközi konyha, a távol keleti kütyük, az olcsó ételek, italok és telefonok, ruhák és hasonló kihívások ellenében.
Ezért fontos minden településnek megtalálni a saját arculatát.
Még a legkisebb zsákfalu is különleges valamiben! Ezt kell „brand”-dé formálni és az otthon, a szülőföld különleges védjegyévé alakítani. Magyarországon azok a településeké a jövő, amelyek kialakították ezt a saját védjegyet. Csak meg kell ezt erősíteni! Ilyen Baján a halászlé, Makón a hagyma, Szerencsen a cukor és a csoki, a balatoni településeknél maga a Balaton – sorolhatnánk.
És ilyen Kalocsán a paprika.
Ha megnézzük mindenhol ezeket az értékeket védjeggyé erősítették és komoly iparágat, fesztiválokat építettek rá, amely a helyieket is eltarthatja. És ez nagyon helyes. Kúla is ezen az úton jár.
Védjeggyé kell alakítania természeti környezetét, adottságait. Legyen az a paprika, a levendula, maga a különleges multikulturális környezetben élő kúlai ember.
Egy speciális brand pedig új kapukat nyit, munkahelyeket teremt, fiatalokat ott tart, több gyereket, nagyobb családot eredményezhet, egyszóval a helyben boldogulás lehetőségét erősíti.
Ez lehet a jövő. Ez legyen a jövő!
A „Régi szokások új köntösben című, HUSRB/1602/32/0115 azonosító számú projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg az Interreg-IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program Magyarország-Szerbia által.
