Eiffel és a léhűtőpadlás? Mocsári mirtusz és boszorkányok?

Október 31. éjszakájára szólt a meghívónk a Dreher Sörgyárak épületébe. Az invitációban szó esett boszorkányokról, Halloweenről, fekete macskáról… Találkozó 22,00 órakor….
A borzongató előjelek dacára kíváncsian vártuk a  programot!

A látogatóközpontban körülnézve, megismerve a középkori sörkészítés külsőségeit, hamar fedeztük fel ezek között a hegyes csúcsú kalapot, a fekete macskát, a seprűt.
Bizony, elsőre nem a sörfőzés jutott eszünkbe!
A tematikus sörtúra alapját adó legenda szerint a sörfőzéshez boszorkányság is köthető.
A középkorban ezt a tevékenységet leginkább nők végezték. Amikor az üstjeikben elkészült a sör, ezt egy sörpózna vagy egyenesen egy seprű kihelyezésével jelezték a vevőknek.

Vásárokban is kínálták a sört. Figyelemfelkeltésül, afféle márkajelként viselték a csúcsos süvegüket.
Adta magát a macskatartás is, hiszen a gabonából főzött sörök alapanyagai mágnesként vonzották a rágcsálókat. Sárkány ellen sárkányfű, egér ellen – macska. Ami bizony sokszor volt fekete!

A tematika jegyében a házigazdák gomolygó füsttel, kísérteties hangokkal, boszorkányjelmezes munkatársakkal vártak minket. Olyan helyekre is beléphettünk, ahova korábban kevesek. Rutinos, a gyárat és annak történelmét jól ismerő idegenvezetőink ismertetői szerint a Dreher sörgyára több mint 10 éve szervez sörtúrákat. Ezek során olyan állomásokat is érintenek, mint az erjesztő, a látogatásunk alkalmával díszesen kivilágított főépület, a palackfejtő üzem, a malátasiló, vagy éppen a Sörmúzeum.

Tudta-e, hogy a Dreher Sörgyár eredeti épületei 1912-1914 között épültek?
Hogy ebben mi a pláne? Nos, a sörgyártást akkoriban olyan fontosnak tartották, hogy a zajló Nagy Háború éveiben is kiemelt státuszt kapott. Akkor, amikor templomok leszerelt harangjaiból öntöttek ágyút, amikor minden erőforrást a frontokra összpontosítottak, Kőbányán gigantikus beruházás valósult meg föld alatt és föld felett.

Az eredeti épületegyüttes egyik érdekessége, hogy egy kisebb kovácsműhelynek is otthont ad. A lovakat itt patkolták, a kocsikat itt szervizelték, illetve a sörszállításhoz használt hordókat is itt vasalták. Korabeli fotók sokaságán láthattunk, hogy régen bizony lovas kocsikkal szállították a fából készített söröshordókat.

Tudja-e, hogyan kötődik a peches ember a söröshordóhoz? Elmondom.
Annak idején a fából készült fadongák önmagunkban nem lettek volna alkalmasak a magas széndioxid-tartalmú ital tárolására sem, nem hogy elviselni a zötyögős lovaskocsi-utak hányattatásait. A hordókat a sör minőségének megőrzése érdekében belülről növényi viasszal, egyfajta szurokkal kezelték a tökéletes zárást célozva. Ennek a szuroknak a német neve a Pech.
Alkalmanként, az idő előrehaladtával a szurok elöregedett, a macskaköveken és a kátyúkon összetöredezett – bizony belepottyanhatott egy-egy darab a sörbe. Aki egy ilyet talált a kocsmában a korsójában, azt hívták eredetileg peches embernek.

Éjszakai bejárásunk egyik első állomása a korabeli főzőház volt. Megépítésekor nem érdemtelenül tartották számon Európa legszebb főzőházai között! A szecessziós bálteremnek is beillő óriási csarnokban fényes vörösréz üstök sorai között hallgathattuk avatott kísérőink gyártástechnológiai beszámolóját. Annak idején ezek között a falak között, ezekben a tartályokban főzték a sört.
Ebben a korban már a maláta és a komló volt a gyártás két fő alapanyaga.

Tudta-e, hogy miért éppen a maláta és a komló?
Korábban a sör a kontinens számos országában készült. Szinte ahány ház, annyi íz és alapanyag volt felfedezhető a középkorban. Az idő előrehaladtával a korábban fő ízesítőként ismert mocsári mirtuszt lassan felváltotta a komló, a korábban használt kenyérgabonákat pedig a maláta.

Sétánk következő különleges helyszíne a léhűtőpadlás volt. A főzőházból csővezetéken ide vezetett forró lé e helyütt pihentetve, hatalmas gondolákban érte el az erjesztéshez megfelelő hőmérsékletét. A gondosan megtervezett szellőzés révén aránylag gyorsan lehűlt a sör, de a szinte folyamatos hőség, (itt még nincs alkohol), a feszített munkatempó a munkásokat rendre leterítette. Beszámolók szerint a csarnok folyvást tele volt a földön alvó férfiakkal. Innen hát a ma is használt minősítés, a léhűtő.

A csarnok önmagában is érdemes a figyelemre. Láthatóan komoly szakemberek tervezte tetőszerkezetének, a szellőztetés említett gondos tervezésének láttán nem is ért minket meglepetésként, hogy ez az épület is az Eiffel-tornyot, vagy a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét is tervező Eiffel iroda munkája.

Padlásról a pincébe: a régi ászokpincébe vezetett utunk. A mészkőbe vájt monumentális pincejáratoknak persze csak kis részét járhattuk be, de ez is kellő mélységű betekintést adott a városrésznek is nevet adó legendás földalatti labirintusba.
A talán már a történelem előtti időkben is kőbányaként használt területen évszázadok óta gyártanak, hűtenek, tárolnak sört is. A kiváló hőszigetelőként ismert mészkő vájataiba elegendő volt évente egyszer jeget szállítani, az egész esztendőben megfelelő hőfokot teremtett a sör tárolásához.

Hogyan lett a kőbányaiból Dreher?
A Párizsi Világkiállításon aranyérmeket kiérdemlő sörgyár standját meglátogató, a titokra kíváncsi Dreher Antal fedezte fel a helyi sajátosságok adta megoldásokat. Ideutazva, a termelési és kereskedelmi lehetőségeket felismerve alapította meg gyárát, a mai is működő Dreher Sörgyárat.

Túránk utolsó állomásán egy, a DreherFeszten debütált, kereskedelmi forgalomban nem kapható különlegesség, a Dreher Red Ale-t kóstolhattuk meg. Finom volt.

Jó szívvel javaslom a Sörgyár programjainak figyelemmel kísérését. Találkozzunk a következő ilyen eseményen!

A fotókat Soós Bertalan és Zmák Tibor készítette.

A Dreher Sörgyárakról

A Dreher Sörgyárak 1854-es alapítása óta, hagyományainak és nemzetközi hátterének köszönhetően vált napjainkra Magyarország vezető sörgyártó vállalatává. Évente 460 millió korsó sörrel veszi ki a részét a magyarok sörfogyasztásából, miközben közvetve és közvetlenül olyan szektorokban biztosítja több mint 11 000 család megélhetését, mint a vendéglátás, a logisztika és a marketing. Beszállítóinak 95 százaléka hazai kis- és középvállalkozás. Évi több mint 29 milliárd forinttal járul hozzá az államháztartáshoz jövedéki adó, ÁFA, termékdíj és egyéb járulékok formájában. 2017 óta Japán legnagyobb sörgyártójaként számon tartott Asahi leányvállalata, így a hagyományosan magyar márkák – a Dreher, az Arany Ászok és a Kőbányai – mellett olyan világszerte közkedvelt söröket is forgalmaz, mint az Asahi Super Dry, a Kozel, a Pilsner Urquell, HB, a Kingswood cider, vagy az alkoholmentes D24.