Gundelből a Hungexpohoz. Gloviczki Ákos.

Gloviczki Ákos a közelmúltban vált a Hungexpo egyik igazgatójává, korábban a Gundel és a Gerbeaud rendezvény értékesítési igazgatója volt. A váltás okairól, ennek apropóján szakmai múltjáról és indíttatásairól kérdezem.

Honnan a késztetés arra, hogy vendéglátós leszel? Családi hagyományok talán?

A családom nagyon konzervatív. Zömében orvosok, tanárok. Közöttük az, hogy szakmunkásnak tanulok, nem volt ismert pályamodell.  Márpedig én annak tanultam. Szakácsnak.
Gyerekként ismertem meg az akkori Huba utcai iskola szaktanárát – Kompár tanár urat, aki elmesélte, milyen a szakácsélet. Ez megtetszett nekem és elmentem a Dobos C. József Vendéglátóipari Szakmunkásképzőbe. Mire elvégeztem a szakmunkásképzőt, rájöttem, hogy érdemes tovább is gondolkodni ebben a szakmában, s érdemes tovább tanulni.  Valószínűleg az a 3 év pont kellett. Azért is, hogy dolgozzam, de azért is, hogy beérjen a fejem egy kicsit.

Hol töltötted a gyakorlatodat?

A Gellértben és a Gundelben. Nagyszerű évek voltak, sok barátot és szakmai ismeretséget kötöttem. Novák úr volt a chef, s alatta a korabeli szakács társadalom minden „formája” megfordult – közöttük megismerhettem a szakma kevésbé szép oldalát is…. Viszont szép eszközök és szép hagyományok voltak.

A szakmunkásképzés után átmentem a szakközépbe és akkor elhatároztam, hogy tanulok. A főiskola volt a cél.  A szakközépben hárman voltunk „túlkorosak”, akik a szakmunkás elvégzése után kerültek egy osztályba, szegény osztályfőnökünk „életét megkeserítendő. Gondolhatod, hogy félt egy matektanár 3 szakács szakmunkástól az utca másik oldaláról…. Szerettünk a gyerekekkel együtt lenni. Nagyon jó időszak volt.

A Dobos érettségi után te azonnal felvételiztél a Vendéglátóipari Főiskolára, ahová azonnal fel is vettek?

Abszolút. Igen.

Rólad a főiskolai csoporttársaid is úgy emlékeztek meg, hogy már akkor mindenhová öltönyben jártál.

Az biztos, hogy másképpen érzem magam, ha öltönyben vagyok, de akkor még többször viseltem fekete Converse tornacipőt, mint zakót… A főiskola utolsó évében kerültem a jó Endrődy tanár úr jóvoltából a Gundelbe, mint sales-marketing gyakornok. Onnantól tényleg mindig öltönyben dolgoztam. Civilben is sportzakót viselek nagyon sokszor – ez vagyok igazán én.

Ki volt az első főnököd a Gundelben?

Lengyel Zsuzsi. Igen. Kedves személyiség volt, nagyon lojális, csinos és jó ember. Az ízlése is jó volt, de sajnos ő is fiatal volt még és én is… sales területen gyengék voltunk.

Ő inkább PR-os volt?

Igen. Abban jó is volt. Ebben az időben nem volt dedikált aktív sales igazgató. A korábbi értékesítési igazgató, Kálmán Zsolt akkor már borászattal, kereskedelemmel foglalkozott. Ez a tény hatott rám, mert akkor még nem tanított meg senki arra, hogy mit jelent értékesíteni. Ugyanakkor az volt az ukáz: „Ákos, értékesíts!”

Abban az időszakban én igyekeztem magamba szívni mindent. Tanultam, akitől lehetett – jártam rendezvényekre Zombory Emil irányítása alatt, Dallos Ferenc vezetése alatt – tőlük is rengeteget tanultam, de az értékesítésről halvány lila segédfogalmam sem volt. Nem volt, aki megtanítsa.

Azt akarod mondani, hogy ebben az időben a Gundelben nem volt értékesítési igazgató?

Hát egy ideig konkrétan nem volt. Mondhatjuk, abban az időben csak junior értékesítés volt. Hivatalosan Kozma Kálmán igazgató volt az értékesítés vezetője, de dedikált sales vezető nem volt. Mégis, számomra nagyszerű időszak volt. Nagyon sokat tanultam, mert a Gundelben azt lehetett. Akkor is olyan emberek voltak ott, sőt akkor még inkább olyan emberek voltak ott, akiktől lehetett tanulni: Farkas úrtól, Kurtos Gyuri bácsitól, Kozma úrtól, Kalla úrtól, Zombory útrtól és a többiektől. Nekem az akkori minőségemben, az ő akkori minőségükből nagyon sokat lehetett tanulni. Nyilván[GS1]  azóta hallottam már ezerféle dolgot, hogy mit csináltak rosszul, de az akkor nekem kitűnő időszakom volt. Magáról a Gundelről szívtam magamba nagyon sokat. Megfertőződtem. Szakmailag a Zombory úrtól és az akkori fiatal vezetőktől tanultam a legtöbbet. Ez a Láng-korszak legvége volt, amikor előkészítették az eladást. Éppen ezt az időszakot éltem meg, amikor diplomát kaptam és kezdtem betanulni és ugye az volt a kifutás, hogy végre legyen értékesítés.

A legutolsó időszak volt a leghasznosabb számomra. Akkor Buday úr – az ügyvezető – látta, hogy elvagyok, mint a befőtt, és lenne bennem több ígéret, de vezető nélkül az ember nem fog kitalálni semmit. Akkor Kálmán Zsoltot egy időre visszarakta az értékesítés operatív vezetésére. Zsolt iszonyú jó értékesítő. Talán abban a legjobb. Tőle tényleg nagyon sokat tanultam. Oktatott, megtanított, bevezetett. Neki nagyon sokat köszönhetek. Ha úgy tetszik, nekem sales-szakmailag ő volt a mesterem. Ahogy egyébként rendezvényileg, erkölcsileg meg nagyon sok más szempontból Zombory urat tekintem annak. Még öltöny szempontból is. Ezt tőle örököltem. Néha talán túlságosan is élre vagyok vasalva…

Dacára az együttműködésnek Kálmán Zsolttal, dacára a szakmai felívelésnek, te mégis váltottál.

Igen, mert akkor azt gondoltam, hogy elérkeztem egy olyan pontra, ahol szakmailag már nem tudok tovább fejlődni. De volt egy olyan pont, amikor nem jutottam tovább. És nem voltam kibékülve az akkori új tulajdonossal – nem értettem a szerepüket. Amit a Láng úr tudott, meg beleplántált a rendszerbe, ahogyan ő tette, távirányítással, az elmaradt. Kényelmetlenül kezdtem érezni magam, mert amit korábban Láng úr csinált, az tetszett, és a Danubius vezetést akkor nem tudtam elképzelni.

Gerbeaud.

Gőcze Balázzsal régi haverok, néha[GS2]  már barátok voltunk. Ráadásul ez volt az első alkalom, amikor hívtak valahova. Jól esik, amikor udvarolnak az embernek. Nagy lehetőség volt. Volt egy nagyon komoly szakmaiság, elhivatottság, és igényes tervek. Fel kellett építeni valamit.

Nekem a rendezvény volt a középpont. Nagyon szerettem az értékesítést. Addigra már tudtam, hogy mi az a sales és tudtam használni a sales eszközöket. De a rendezvényt szerettem a leginkább, a rendezvényekkel való foglalkozást. Kifejezetten rendezvényen. Nem annyira egy étteremben, hanem rendezvényen – annak minden nehézségével és szépségével.

Ott akkor, éppen építeni akartak valamit.

Akkor ott azt láttam, hogy van egy nagyon nívós szakmai tudásbázis és akarat, amiből ki lehet építeni egy fajsúlyos új üzletágat, annak minden vonzó kihívásával: eszközvásárlás, rendszerépítés, új helyszínek és új lehetőségek kiépítése. Rögtön megéreztem egy vonzó lehetőséget, az is volt, mert szuperül működött a dolog, jól éreztem magam, megtaláltam a hangot…. Valójában valahol mindig hiányzott a Gundel, ezt utólag vettem észre igazából. Azt hiszem, csak az alapszerelem miatt. De a Gerbeaud nagyszerű volt, igazán jól éreztem magam.

Alapvetően egy nagyon lelkizős – olyan emocionális ember vagyok. Akik ismernek, azt mondják, hogy az üzleti élethez talán túlságosan is. Bár az elmúlt években elég jól felvérteződtem. Annak idején, 11 éve mikor a Gundelben az utolsó napom volt és a búcsúztatóm volt, akkor nagyon nagy szeretettel és nagy várakozással a szívemben mentem haza. Másnap hajnalban született az első gyermekem.

Micsoda véletlen! Új élet kezdete, többszörösen is!

Ez tény. Nem volt így megtervezve, de az is tény, hogy ez a nap emiatt örökre megmarad a naptáramban.

Üzenet volt a Teremtőtől….

Abszolút. Ez adott egy kimondatlan lelki megerősítést arra, hogy érdemes valami újat elkezdnem.

A Gerbeaud nagyszerűen működött. Nagyon sokat tanultam, sokat tapasztaltam, sokat fejlődtem. Csupa pozitív dolog történt. Maga a fejlődés volt a legpozitívabb. Addigra eljutottam oda értékesítés szempontjából, hogy tudtam, miket kell megtanulnom, hogy milyen tréningeket kell elvégeznem, milyen könyveket kell elolvasnom. Egy olyan közegbe kerültem, ami sok szempontból megfelelt az én fejlődésívemnek. Éppen rápasszoltam a Gerbeaud sales-rendezvény csapat fejlődési ívére, együtt tudtunk fejlődni Balázzsal, Zsanettel, Miklóssal és a többi kollégával. Ha gyakornokok jöttek, őket is tudtuk fejleszteni. Igazán gyümölcsöző szakmai korszaka volt az életemnek.

A legnagyobb sikerélményem a Gerbeaud-ban az volt, hogy az Operabál helyett megrendezett fogadást megcsináltuk. Utána sikerült megcsinálnunk a TOP 200 gálát a Szépművészeti Múzeumban és számos más presztízs rendezvényt. Igazi sikerélmények voltak ezek, hiszen korábban ezek Gundel rendezvények voltak. Ezeken kívül a nagy rendezvények, nagy és különleges karácsonyi partik, valamint a protokoll rendezvények álltak közel a szívemhez. Új helyszíneket fedeztünk fel, új helyszínekkel és szolgáltatókkal dolgoztunk együtt…. Van egy szakmai hitvallásom: nagyot, különlegeset, egyedit. Ha azon gondolkodom, hogy az életemben milyen szakmai hajtóerők voltak, akkor ezek az igazán fontosak.

Hogyan láttad az akkori Gerbeaud-t? Ne felejtsük el, ez új kezdeményezés volt, új célkitűzésekkel, önmagával szemben támasztott egészen új szintű minőségi elvárásokkal. Milyennek láttad ezt belülről?

Belülről sok-komponensű volt a rendszer, elváltak a részlegek. Katalin és Hamvas Úr csúcsvezetők voltak, felülről mindent irányítottak, de néha nem volt tökéletes összhang/kommunikáció a részlegek között. Valahogy úgy láttam nem mindig volt igazi ernyő a részlegek között, hanem külön oszlopok tartották ezt az ékes tetőt, ami kívülről látszott. Nekünk, a rendezvényértékesítésnek nem nagyon volt dolgunk-lehetőségünk mondjuk az Onyx-szal együtt érezni. Az Onyx sikereit mi, mint kollégák éreztük és élveztük és támogattuk, de nem dolgoztunk velük. Vagy amikor a cukrászdának az iszonyú komoly minőségi felívelése volt, azt sem mi mozgattuk, csak büszkék voltunk rá nagyon. Azt gondolom, hogy nagyszerű volt a részese lenni azoknak a sikereknek, de én néha valahogy outsidernek éreztem magam. Lehet, hogy azért, mert én igazából egy messziről jött ember voltam, és nem a fejlődés legelejétől voltam jelen, hanem egy későbbi ponton csatlakoztam be. Ezzel együtt, hogy főleg a sikerek legszebb éveiben azért egy nagyon jó csapat volt. Ezekben az években egy valóban családias, nagyon jó baráti hangulat uralkodott. Igen pozitív volt, hogy a tulajdonos gyermekei ott voltak, és közöttünk tanulnak, majd mostanra vezetővé váltak.

De itt már nem követted el azt a hibát, amit korábban a Gundelben? Szembesítetted a feletteseidet a gondjaiddal?

Részben igen, de ettől nem kaptam megoldást. Nem ismertem akkor az ő problémáikat, minden elképzelésüket, de az ő problémáik akkor az én gondjaim fölé nőttek. Ráadásul bevétel szempontokból sem volt már akkorra a rendezvény akkora rész az egészben. A cukrászda mellett sosem tudtunk labdába rúgni, de akkorra már az Onyx is kijött az első évek mínuszos-nullás korszakából és kezdett igencsak rentábilis lenni.

Ezzel párhuzamosan, azokban az években kezdődött el a Gundelben egy változás. Nem is egy, több változás. Az első nagy változás Alföldi úr érkezése volt. Ha nem is nagyon figyeltem, vagy csak a negatív kritikákat kísértem figyelemmel a Gundellel kapcsolatban, Kalla úr nyugdíjba vonulását követően egy hullámvölgy érkezett a Gundel életébe. Emberek jöttek-mentek a konyhán. Aztán felújítás volt, még nagyobb összevisszasággal. Leginkább rosszat hallottam a Gundelről. Aztán megkeresések kezdtek érkezni onnan felém… Talán a harmadik volt, ami megfogant és elkezdett csírázni…. Ez a hívás annyiban volt nagyon vonzó, hogy egy asztalhoz ültem Alföldi úrral, Merczi Gáborral, Zombory Emillel. Ők voltak az akkori Gundel üzemeltetői. A teljes támadósor. Azért hívtak vissza, mert úgy látták, hogy éppen az hiányzik a Gundelből, amilyen híre az én munkámnak volt, vagy amilyen híre a csapatunk munkájának volt.

Nyilván az, hogy a Gerbeaud sikkes volt, trendi volt volt, kommunikációs szempontból sokszor elhangozhatott. Én egy részét képviseltem, fogaskereke voltam a szerkezetnek. Jókor, jó helyen beillesztett jó fogaskereke. Az ottani munkámból legalább annyit profitáltam én, mint a Gerbeaud. Abban, amit csináltam, igen sikeres tudtam lenni. Szakmailag megalapozott a termékismeretem. Nagyon szeretek emberekkel dolgozni, ez jól jön egy sales együttműködésben. Kooperatív vagyok. Ahogy öregszem, azt látom, hogy bizonyos kommunikációs helyzetekben, bizonyos cégstruktúrákban, egy csapaton belül vagy több csapat együttműködést illetően, az egyik legfontosabb dolog az, hogy valaki kooperatív legyen. Ebben én jó vagyok, ezt most már biztosan állíthatom.

Leültünk hát egy asztalhoz. Ők azt gondolták, hogy az a fajta siker, az éppen az a fajta fogaskerék, ami a Gundelből éppen hiányzik. Ezzel egyet is kellett, hogy értsek. Ott akkor tényleg az hiányzott, hogy legyen egy jó értékesítő csapat. Abban az időszakban Timku úr már nem ült ott. Ungár úr irányította a bankettet és a salest. Rossz berögződés volt a Gundelben, hogy a bankett igazgató legyen sales igazgató – hiszen sales-elni csak a bankettet kell, míg az a la carte forgalmat marketingelni. Későn jöttem rá, hogy ez nem igaz. Belépésemkor megkaptam mindent, amit kértem. Viszonylag jó csapatot vettem át, de örököltem egy leharcolt rendszert és egy nagyon leharcolt piaci helyzetet.

Jó lehetőségekkel indultam. Ekkorra Merczi úr már felhúzta a konyhai minőséget. Visszajött Dömők Peti, aki Zombory úr helyettese lett. Jó teremfőnöki gárda volt. Jó pincérgárda volt. Adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy a terméket ismét jóvá tegyük.

Egy tudatos, kemény, újraépítő sales munkával fel tudtunk építeni egy rendszert, amiben tudunk bankettet értékesíteni. Az első év kőkemény aktív sales volt. Vissza kellett hozni azoknak a partnereknek a nagy részét, akik a legfontosabb lábai voltak korábban, s természetesen új piacokat kellett megfogni. Addigra jó pár iroda elpártolt a Gundeltől, mert bizonytalan volt a konyhai minőség. Voltak évek, amikor még az a la carte étteremben is kisegítő pincérek dolgoztak, költséghatékonysági megfontolásokból. A szolgáltatás minősége nagyon alacsony szinten volt, vagy nagyon ingadozott hosszú évekig.

Az a menedzsment, akinek-aminek a színvonal ilyen mérvű romlása és a megrendelők elpártolása betudható volt, továbbra is ott maradt? Az ő fejükben fogalmazódott meg a váltás kényszere? Vagy a tulajdonos presszionálta ezt? Vagy egy újonnan kinevezett vezetőség hozta magával a friss szemléletet?

Alföldi úr hozta magával a friss szemléletet, és nem is elsősorban szakmailag, mint inkább erkölcsileg. Legyen sikeres a Gundel – neki ez volt a fontos. Alföldi úr jó privát kapcsolatban volt a tulajdonossal (Sir Bernhard Schreier), és neki ígérte meg, hogy mindent megtesz a Gundel sikeréért. Voltak persze rossz döntések, de volt nagyon sok jó ötlet és érkezett pár jó ember is.

Milyen sikereket vallasz magadénak a Gundelben?

Amilyen kis fogaskerék voltam a Gerbeaud-ban, annyira nagy volt a szerepem a Gundelben. Egyrészt iszonyatosan nagy lendülettel érkeztem, s ha valami akkor hiányzott a Gundelből, akkor az a lendület volt – ez alól talán a konyha volt akkor kivétel. Piaci szereplőktől kaptam olyan visszajelzést, hogy a Gerbeaud-s nagy lendületem a Gundelbe visszaérkezve alábbhagyott. Én ezt nem gondolom feltétlenül igaznak, mert nagyon mások voltak a körülmények, de nagyon elgondolkodtam ezen kritikán. Ez a lendület nagyon sokat számított. Merczi Gábor lendületes ember. Nehéz ember, de a lendület nagyon komoly pozitívuma. Ha valamit elhatározott, akkor ezt kőkeményen végigvitte. A Gundelben az első két évben nem nagyon néztem fel a munkából. Lendülettel érkeztem és láttam, hogy mit akarok. Láttam, hogy nyilvánvaló elvárás, hogy növeljük a forgalmat amennyire lehet, ezzel együtt növeljük a profitot, amennyire lehet. Láttam, hogy sokkal több van az akkori Gundelben is, mint amennyit a piac gondol róla, és mint ami elsőre látszik. Nagy előnyöm volt – a lendületen és az elszántságon túl – hogy a Gundelt hosszú évekig kívülről néztem. Egészen nyilvánvaló volt, hogy javítani kell a piaci pozíciókat, növelni kell a megbízhatóságot. Már akkor is azt soroltam legfontosabb feladataim közé, hogy fel kell építenem egy csapatot, amelyik tud üzemelni, és olyat, aki tud eladni. Elsősorban a bankett sales csapatot kellett felépítenem. Nyilván át kellett hatnom a rendszeren, még ha nem is tartozott lineárisan alám, de az üzemeltetés embereinek minőségét is javítsam. Nagy feladatom volt, hogy Zombory úr utódját megtaláljam (megtaláltuk!) – és motiváljam, mert a személyek hihetetlenül fontosak.

Visszatérve az előző kérdésre: milyen javulást, vagy állapotváltozást ért el a Gundel és ebben hol volt a szereped?

Amikor én visszaérkeztem, elég rossz piaci megítélés, nagyon hullámzó minőségi teljesítmény és nem kielégítő jövedelmezőségi helyzetében volt. Abban az időben sok dolog épült: egyrészt a konyha újjáépült, valamint bekövetkezett egy működési átstrukturálás, lásd például az állatkerti egységek bérlete, a cukrászda és egyéb területek. A forgalmi struktúra ezáltal átalakult. Én a rendezvénypiacra koncentráltam. Az itt jelentkező javulás jórészt sales munka – személyes kapcsolati munka eredménye. Elindult a csapatépítés és pár év alatt felépült a csapat. Hogy hová jutottunk el? Azt gondolom, hogy először is a Gundel tradicionális piacait sikerült megerősíteni – vissza kellett szerezni a régi partnereket, de diverzifikálni kell. Több piacon kell jelen lennünk, hogy stabilak legyünk, illetve hogy lássuk, merre érdemes fejlődni. Az első évem azzal telt, hogy végigjártam a korábbi ügyfeleket, kiegészítettem a megrendelői kört a tradicionális piacon és ezzel párhuzamosan új termékeket hoztunk létre, amik nem Gundel-tradicionális termékek: konferenciák, délelőtti rendezvények, olyan céges rendezvények, amik nem feltétlenül árharcban, hanem minden egyéb eszközzel szerezhetőek meg. A corporate szegmens és a rendezvényügynökségek piaca elviekben inkompatibilis a Gundellel. Ez a dinamikusan bővülő piac mégis ott volt, erre is koncentráltunk hát.

Elvitathatatlan, hogy szerencsénk is volt és a piac is jól alakult. Mondjuk volt is honnan fejlődni! Az első fél-egy év után szép sikereket is láttunk, könnyen indult – az első teljes év végére több, mint másfélszeresére sikerült emelnünk a szervezett forgalmat.

Az igen! Az alacsony bázisszám ellenére is szép eredmény!

Szépek voltak a forgalmi számok, de nem is ez a legszebb az egészben. Ez egy stabil építkezés első szakasza volt. Évről évre, folyamatosan tudtunk fejlődni. Az utolsó évem forgalma az első évemével összevetve mintegy 80%-kal volt magasabb. A szervezett forgalommal kapcsolatban joggal lehetek büszke. Minden más már ennek a következménye. Sikerült új piacokat szerezni. Sikerült rengeteg új partnert szerezni. Sikerült a régi partnerekkel a kapcsolatot tovább erősíteni. Ezzel összefüggésben, nem csupán a corporate piac erősödött, de a nemzetközi incentive piac is újra megerősödött.

Igazi sikertörténet. Mindennek ellenére eljöttél.

Így van…. Ahhoz, hogy ez ilyen sikeres legyen, nagyon sokat kellett belefektetnem és természetesen közben voltak azért hullámvölgyek, néha sikertelenség is. Eljött az a pont, amikor már azt gondoltam, ez túl sok. Aztán újra és újra eljött egy ilyen pont. Bár sok tekintetben tapasztaltnak vallom magam, de sok tekintetben nem. Elfelejtettem fejlődni például a harmónia elérésében. Hogyan kezelhetem a magánéletemet? Hogyan sáfárkodjak a családdal, a barátokkal? Hogyan egyeztessem ezt össze a munkámmal…

Amikor visszajöttem a Gundelbe, annyira akartam a sikert, hogy mindent ennek rendeltem alá. Túlzásba vittem. Az első 2 évemet konkrétan ott töltöttem. Sok sikerrel, sikerélménnyel, boldogan. Egy idő után azonban rájöttem, nem harmonikus ez így. Az elmúlt egy-másfél évben többször volt szakmai mélypontom és ez természetesen negatívan hatott a magánéletemre is.  Ez elgondolkodtatott: nem jól csinálom.

Más is változott. Volt egy időszak a Gundel tulajdonosi struktúrájában, amikor az anyacégtől eltávolodtunk, viszonylagos szabadságot élvezve nagyon gyors, hozzám közel álló döntéseket hoztunk. Jó volt, fontosnak éreztem magam. Az utóbbi időben azonban a tulajdonos hozzáállása megváltozott a Gundelhez, hozzánk, hozzám. A legfőbb tulajdonosi kör úgy döntött, nem hagyja a Gundelt magában repülni, hanem szervezetileg is alárendeli a Danubiusnak – hiszen a szállodások is tudnak éttermet üzemeltetni és a szervezettebb munka a hatékonyságot, eredményességet is növelheti. Tőlem azonban ez idegen. Sokkal inkább szeretem az emberközeli viszonyokat. Nyilvánvaló elvárás a tulajdonos részéről, hogy mind brand értékben, mint közvetlen profitban a magunk eltartásáról gondolkodjunk. Sajnos az a helyzet állt fent, hogy a forgalom növekedése nem volt arányos a profit növekedésével.

Sokak szemében különös az egybeesés néhány távozás időbeli közelsége. Az ország leghíresebb éttermének távozik a konyhafőnöke, kisvártatva az értékesítési igazgatója, rögtön rá az ügyvezetője. Van-e összefüggés a távozások között? Rossz nyelvek már forintosították is az „okozott kárt”.

Én is hallottam konteo-elméleteket. Cáfolni tudok minden rossz szándékú véleményt, azt mondom, amit én láttam, hiszen én ott voltam. Fontos ok, hogy Merczi úr mondott fel. Nem elküldték, felmondott és nem most, hanem már jóval korábban jelezte szándékát. Merczi úr egy fajta építkező ember, egy rendszerépítő karakter. Mélyből húzta ki a Gundel konyhai szakmai minőségét annak idején. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen nagyszerű csapatot épített fel. Viszont ő nem olyan ember, aki a maga építette piramis tetején üldögél, a lábát lóbálva. Lejárt a mandátuma, ezt ő is felismerte. Az ügyvezetőt pedig azért szokták leváltani, mert a döntéshozók szerint nem jól vezeti az ügyeket. Feltételezem, a munkájával nem voltak elégedettek.

Én egy szeptemberi mélypontom után, sok gondolkodást követően novemberben jeleztem a főnökömnek, hogy szeretnék eljönni. Sem okom, sem szándékom nem volt, hogy gyorsan lépjek és szerettem is annyira a Gundelt, hogy ne hagyjam cserben, januárig maradtam. Ráadásul, amikor döntöttem még munkahelyem sem volt, hiszen nem valahová mentem.

Azóta van munkád. Miért ez lett?

Amikor eldöntöttem, hogy jövök, megfogalmaztam, hogy mit szeretnék. Azt mondhatom, hogy jó a hírem a szakmában, akikkel együtt dolgoztam életemben, azok becsülik a munkámat. Abban a nagyon kényelmes helyzetben vagyok, hogy a szakmába a konkurensek között jó a hangulat, jó a kapcsolat. Személy szerint is kifejezetten jóban vagyok valamennyi korábbi konkurensemmel. Mostantól többükkel együtt is dolgozom. Ez nagyszerű! Dacára annak, hogy az Albatros-szal és a Budapest Party Service-szel 15 évig voltunk versenytársak, jól tudunk együtt dolgozni.

Azt tudtam, hogy rendezvényekkel szeretnék foglalkozni, de nem akartam értékesítési igazgató lenni egy másik piaci szereplőnél. Ennek oka volt az is, hogy mást akartam, de az is, hogy a nagy catering piaci cégek hasonló pozícióiban nagyszerű kollégák dolgoznak. Az aktív sales vonallal együtt járó stresszt sem vágytam…. Amit akartam, valami szélesebb körű rendezvényszervezés, nem csupán a vendéglátás. Persze az is, hiszen szakács vagyok, az is maradok! De sok mindent láttam, az idők során sok egyéb területhez is hozzá tudtam szólni.

A keresés első szakaszában már három olyan megkeresést is kaptam, ami gondolkodóba ejtett. Ezek egyike a Hungexpo volt, akivel az elmúlt években többször is dolgoztunk együtt. A Hungexpo olyan tapasztalt, amilyen én vagyok. Munkámmal kapcsolatban elhivatott vagyok, minőségi szemlélettel bírok. A Hungexponál elindult strukturális átalakításokban létrejött egy olyan pozíció, ami kifejezetten arról szól, hogy azok a rendezvényhez kötődő szolgáltatások, amikhez én értek – elsősorban catering, bútorbérlés, rendezvénytechnika – megfelelően egy kézben fogva szervezettek legyenek. Jó működést, jó bevétel, jó profitszint és a minőséget is tudjuk egy kicsit növelni. Sőt, ha lehet, akkor nem kicsit…. arra szerződtetett tehát Ganczer úr, hogy növekedjünk minőségben és profitban egyaránt.

Ez a munka, ez a pozíció beleillik a Hungexpo növekedésébe, de az én fejlődésembe is. Sokkal szélesebb spektrummal foglalkozhatok, magamnak építhetem a csapatomat., így vezetőként is tovább fejlődhetek.

Feleségem szerint nem változott semmi: ugyanúgy sokat dolgozom. De ez nem feltétlenül baj, ha harmóniában tudom tartani a magánéletemmel, ami most sokkal jobban megy, mint korábban. Azt hiszem, a személyiségfejlődésemben itt tudok továbblépni. Ha a gyerekekkel vagyok, akkor lehessek velük. Kikapcsolhassam a telefonomat. Ehhez kell olyan vezetőnek lennem, aki létrehoz egy jó csapatot. Olyan csapatot, akik megoldják a problémákat.

Bár iszonyatosan nehéz az a sokféleség, amit most meg kell tanulnom, de nagyon beleillik a következő néhány évre szóló teveimbe ez a státusz. Nagy kihívás!

Nagy sikert kívánok!

Meg kell kérdeznem: a most zajló változások eredményezhetik-e azt, hogy a Gundel név megint szép lesz, nem csupán egy pókhálós-patinás réztábla a magyar gasztronómia történelemkönyvében?

Sok irány van, nem tudom, melyik fog ott megvalósulni. Ha az új ügyvezetőnek sikerül egy jó séfet kiválasztania (az interjú megszületése óta már Litauszky Zsolt lett a Gundel executive Séfje), akkor van esélye a Gundelnek arra, hogy jó legyen. Nem ismerem az új ügyvezetőt, de tippem szerint ő az á la carte étteremre fog koncentrálni. Hiszen az a kirakat! Ez egy korábbi hiba korrigálása lenne. Egy új, jó Séffel megvan az esélye annak, hogy a Gundel visszakerüljön az őt megillető helyre.

De azt is őszintén el kell mondanom: ha ebben valóban hinnék, akkor még ma is ott ülnék…. Ehhez egy sokkal nagyobb változásra lenne szükség….

Akár egy tulajdonosváltásra?

…. Akár egy tulajdonosváltásra. De legalábbis egy olyan üzemeltető váltásra. Talán egyszer eljön ennek is az ideje – bárhogy is: jó lenne, ha a Gundel ismét olyan fényben ragyogna, ami megilleti.

Drukkolunk!