Villa Kabala*****

Március eleji badacsonyi gasztrotúránk fénypontja volt látogatásunk a szigligeti Villa Kabalában.
Az étterem nevét nem hallottuk korábban. Friss kezdeményezés ez több szempontból.
Nem csupán a nyitás óta eltelt rövid idő okán nevezhető frissnek, de a házigazdák szellemisége, a hely szakmai újdonságai, vagy akár a vendégtér és a munkatársak outfitje miatt is.
Mi elsőre megszerettük. A látogatásunk óta eltelt időben barátok, kollégák, ismerősök tucatjainak ajánlottuk jó szívvel a Fölföldi Péter és Farkas Mózes nevével fémjelzett konyhát….

Célpontunk a természet alkotta völgy gyújtópontjában, a Balatonnal szemben, páratlan panorámával várt minket. Mint később megtudtuk, az épület egykoron egy festőművész alkotóműhelyeként született. Az akkor fontos értékek ma is jól szolgálják a vendéglő érdekeit: a kilátás, a bevilágítottság, a nagy belmagasság, a minőségi berendezések mind kitűnő alapjai egy itt induló turisztikai vállalkozásnak.

Az emeleten vendégszobák is működnek, mi azonban a helyi gasztronómiát vettük górcső alá. Tettük ezt kíváncsian, hiszen itt minden más, minden különös, mégis ismerős. Talán az álmainkból…

A még behavazott Balaton-felvidéki tájon átautózva, a célponthoz vezető szűk utcácskákon haladva még tán aggályaink is voltak. Az érkezéskor elénk siető, kezében pezsgőspalackot lóbáló fiatalember őszinte mosolyától ezek az aggályok fénysebesen illantak el.

A pezsgősüvegben Bozzante lakott. Bodzás habzóbor, az étteremtulajdonos édesapjának produktuma. Méltó nyitánya volt a ránk váró örömöknek.
Idősebbik Fölföldi úr egyébként is az étterem egyik szürke eminenciása. A háttérből látja el kitűnő borokkal (Szeremley főborászáról beszélünk!), disznóipari termékekkel, befőttekkel, savanyított zöldségekkel, csatnikkal, de akár gépészeti fejlesztésekkel (három és fél méteres smoker?!) is fia üzletét.

Az étterembe lépve ismeretlenül is barátságos belső tér fogad. Alakoskodástól mentes berendezés, a kényelmet és a célszerűséget szolgáló bútorok, a vendégtérben a házi kedvenc szerepében parádézó két eb, a falakon – tán az építtető festőművész hagyatékából származó – festményekkel. Nem csak látványként, de a cudar idő elleni fegyverként is említést érdemel a sarokban magasodó monumentális cserépkályha.

A vendéglátókkal folytatott kis beszélgetés (ezt hamarosan egy riport keretében is elérhetővé tesszük)  közben megismerkedhetünk velük is, munkatársaikkal is.
Az étterem üzemetetői sikeres budapesti vendéglátós, illetve kommunikációs pályájukkal hagytak fel álmuk megvalósítása miatt. Terveikhez hozzáértő kollégákat nyerve meg, magasan képzett sommelier, megnyerően szakszerű felszolgáló, képzett barista került e csapatba.
A konyhai csapatot vezénylő Farkas Mózes az Onyxban is bizonyított, nevét mégis inkább a televíziós szakácsvetélkedőből ismerhetjük.

Közben zajlik a borok végeláthatatlan bemutatása. El kell ismerjük, idősebb Fölföldi úr mestere a borkészítésnek. Pétertől azt is megtudjuk, sok esetben – évekre előre tervezve – az általuk követett konyhai irányokhoz, azok ízeihez és egyéb jellemzőihez rendelt borokat rendelnek édesapjától, aki az igényt akár szőlőtelepítéssel indítva elégíti majd ki. Mindenkinek ilyen Apát!

A konyha lenyűgöz. Nem csak Szigligeten, egy alacsonyabb elvárásszintre redukált igényre adnak remek megoldásokat – ez a konyha bárhol a Kárpát-medencében zajos sikert aratna. Itt is azt fog, ebben szemernyi kétségem sincsen.

Sokfogásos ebédre sem idő, sem befogadóképesség nincsen. Amit kapunk, az nagyszerű. Bővebben a fotók alatt-mellett lelkendezem.

A kiszolgálásunk elsőre újszerű. A kinőtt pulóverben megjelenő, erősen borostás fiatalember látványa gundeles műszakvezető éveimben halk sikolyt csalt volna elkékülő ajkaimra….
De amint megmozdult, amint elmosolyodott, amint a munkájához látott, averzióim semmivé lettek. Igazi profiként, a munkáját és a felszolgált tételeket jól ismerve tette emlékezetessé ott töltött időnket.
Meg kell tanulnunk: feszes derék, ropogós ingmell, bajuszkötő nélkül is lehet csúcsgasztronómiát működtetni. Gratulálok!

Pompás kávét kaptunk. A történet (mert anélkül a kávé ma már olyan, mint születésnap Facebook nélkül – mit sem ér) rendkívüli. Costa Ricába szakadt hazánkfia készíti a kávébabot, azt egy nemzetközi barista versenyen ismertté válva tudja akár Magyarországig eljuttatni. Finom a kávé, értő a helyi tolmácsolója.

Véget nem érő traktánk befejezéseként különleges pálinkákat, csak maguknak készített alkoholos dió-extraktumot kínáltak vendéglátóink.

A Villa Kabala télen is nyitva van. Tavasszal is. Ha arra jársz, ki ne hagyd! És ne hidd, hogy csak a sokra hivatott vállalkozókat segíted! Nem. Te jársz jobban, ha meglátogatod őket.

Nyáron viszont igazán kihagyhatatlan. Az ilyen-olyan listák által sztárolt környékbeli ételadagolóknál klasszisokkal magasabb színvonalon, azokkal összevethető árszinten kóstolhatsz pompás ízeket, mindezt párját ritkítóan szép kilátás mellett.

A mosdók tiszták, karbantartottak, feltöltöttek.
A felszolgálás szakszerű, tisztességes.
A kenyér nagyszerű házikenyér.
Kávé…. Le a kalappal!
Parkolni az étterem saját parkolójában lehet.

Néhány fotót még hadd mutassunk, megosztva akkori örömünket Önökkel is!